ISTEN BÉKESSÉGE

Az élet olyan kiszámíthatatlan tud lenni – öröm és bánat, csodálatos áldások és lesújtó nehézségek érhetnek minket váratlanul. Az életünkre vonatkozó álmaink és terveink egy pillanat alatt megváltozhatnak. Tudjuk, hogy ez így van. De akkor hogyan lelhetünk békére ekkora felfordulás közepette?

Horatio G. Spafford sikeres ügyvéd és üzletember volt, aki Chicagóban élt szerető feleségével, Annával és öt gyermekükkel. Életük során azonban ők is többször éltek át nehézségeket és tragédiákat. 1871-ben elvesztették a fiukat, aki tüdőgyulladást kapott. Ugyanebben az évben pedig a nagy chicagói tűzvészben az üzletük és vagyonuk nagy része is a tűz martalékává lett. Azonban az Úr kegyelme és kedvessége lehetővé tette, hogy vállalkozásuk később ismét felvirágozhasson.

1873. november 21-én a francia óceánjáró, a Ville du Havre 313 utasával Amerikából indulva átszelte az Atlanti-óceánt Európa felé tartva. Az utasok között volt Mrs Spafford és négy lányuk is. Mr Spafford is családjával szeretett volna tartani, de egy halaszthatatlan ügy miatt mindenképpen Chicagóban kellett maradnia. Megbeszélték a feleségével, hogy néhány nap múlva csatlakozik hozzá és a gyerekekhez Európában egy későbbi hajójárattal.

Körülbelül négy nappal a kihajózást követően a Ville du Havre összeütközött egy erős, vasvázas skót hajóval, a Loch Earnnel. Hirtelen mindenki nagy veszélybe került a hajó fedélzetén. Anna a hajó fedélzetére sietett lányaival együtt. Letérdelt velük és imádkozott Istenhez, könyörgött hozzá, hogy kímélje meg az életüket, ha ez az akarata, vagy tegye őket késszé, hogy el tudják viselni, bármi is vár rájuk. Alig 12 perccel később a Ville du Havre az Atlanti-óceán mélyére süllyedt magával rántva 226 utasát – köztük a négy Spafford lányt is. Egy tengerész, aki a katasztrófa helyszínén evezett kis csónakjában, a törmelékek között észrevett egy nőt, aki egy deszkába kapaszkodott. Anna volt az, életben volt. A tengerész a csónakba húzta, később pedig egy nagyobb hajó vette fel őket, ami aztán kilenc nappal később kikötött Cardiffban, Walesben. Amint partot értek, Anna egy táviratot küldött a férjének: „Csak én menekültem meg. Mit tegyek most?” Horatio később bekereteztette a táviratot és kifüggesztette az irodájában.

Weiss tiszteletes, a katasztrófa egy másik túlélője később így emlékezett vissza Anna szavaira: „Isten négy lányt adott nekem. Most pedig elvette őket tőlem. Egy napon megértem majd, hogy miért.”

Mr Spafford jegyet váltott a legközelebbi elérhető hajóra és elindult, hogy csatlakozzon gyászoló feleségéhez. Négy napi hajózás után a kapitány a kabinjába hívta Spaffordot és elmondta neki, hogy éppen ahhoz a helyhez értek, ahol a lányai életüket vesztették.

Bertha Spafford Vester, a tragédia után született lánya szerint Spafford ezen az úton írta a „Ha lelkem az Úrba’ nyugodva pihen” kezdetű dicséretet:

„Ha lelkem az Úrba’ nyugodva pihen,

Bár távol a vész fenyeget,

Én egyre örömtele énekelem:

Uram, én szíveden pihenek.”

Anna három újabb gyermeket hozott a világra, egyikük négy éves korában elhunyt a rettegett tüdővészben. 1881 augusztusában a Spafford család Jeruzsálembe költözött. Horatio ott hunyt el és ott is helyezték végső nyugalomba.

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Filippi 4,7)

Talán ritkán mondhatjuk azt, hogy minden rendben van az életünk összes területén. Mindig lesznek viharos időszakok, nehézségek és néha lesznek tragédiák is. De ha a hitünket odaadó Istenünkbe helyezzük és bízunk az Ő mennyei segítségében, akkor magabiztosan mondhatjuk majd, hogy „Uram, én szíveden pihenek.”

Angol szöveg:

1

When peace like a river attendeth my way,

When sorrows like sea billows roll;

Whatever my lot Thou hast taught me to say,

“It is well, it is well with my soul!”

It is well with my soul!

It is well, it is well with my soul!

2

Though Satan should buffet, though trials should come,

Let this blest assurance control,

That Christ hath regarded my helpless estate,

And hath shed His own blood for my soul.

3

My sin—oh, the bliss of this glorious thought—

My sin, not in part, but the whole,

Is nailed to His Cross, and I bear it no more;

Praise the Lord, praise the Lord, O my soul!

4

For me, be it Christ, be it Christ hence to live;

If dark hours about me shall roll,

No pang shall be mine, for in death as in life

Thou wilt whisper Thy peace to my soul.

Forrás: Lélegzet magazin